Áháre mot - Kedosim
Jom kipur: 05.09. 19:29 - 05.10. 20:39

ÖSSZEFOGLALÓ

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Proin rutrum, sapien vel interdum faucibus, nunc tortor lacinia urna, id gravida lacus mi non quam. Integer risus lacus, dignissim ut diam quis, gravida rutrum justo:

  • Vestibulum blandit molestie lectus, sed porta erat congue at.
  • Aenean feugiat hendrerit massa eget eleifend.

További magyarázatok, a szakaszhoz kapcsolódó tartalmalnk a teljes szakasz oldalán találhatóak meg.

Mozikban a Hitler-merénylet

Roman István / Forrás: Figyelőnet

Claus Schenk von Stauffenberg (Tom Cruise) német vezérkari főnök 1939-1943 között Lengyelországban, Franciaországban, majd Észak-Afrikában szolgált (ahol fél szeme világát is elvesztette), és 1944-től szabad bejárással bírt a kelet-poroszországi (rastenburgi) náci főhadiszállásra.


Több magas rangú katonai vezető segítségével 1944. július 20-án itt akarta felrobbantani a Führert. A népvezér azonban túlélte a merényletet, csupán apróbb felületi sérüléseket szerzett, és még aznap este kivégeztette az összeesküvőket a berlini Wehrmacht-főparancsnokság udvarán (nemcsak őket, a bombatámadásra hivatkozva a németországi ellenállási mozgalom több mint tízezer részvevője esett a nemzetiszocialisták áldozatául).

A Valkűr tehát olyan film, aminek (a történelemkönyvekből) már az elején tudjuk a végét. A kérdés ezek után az, hogyan jutunk el onnan odáig. A feladattal iskolásan birkózott meg az alkotógárda. Bár Bryan Singer rendező (Közönséges bűnözők, X-Men, Superman visszatér) – és az egyik gyártó cég, a United Artist vezetése révén producerként is közreműködő Cruise – igyekezett szinte a legutolsó szögig ragaszkodni a megtörtént eseményekhez, éppen ez lett a film Achilles-sarka. A fantáziátlanság. A szereplők képtelenek lekászálódni a történelemkönyv lapjairól – hiába játszik jól például Bill Nighy –, hiteltelenek. Nem húsvér emberek, akikkel azonosulni lehet. Hiányoljuk a személyes indíttatásukat, a film ennek szánt észak-afrikai nyitó képsorai karcsúak és jellegtelenek. Fájlaljuk, hogy a döntéshozó „nagyemberek” – például a Führerhez hű maradó, utóbb mégis pórul járó Friedrich Fromm tábornok – mellett a gépezet kiskatonáinak drámáját nem mutatja be a film (például, hogy kiknek a parancsainak engedelmeskedjenek, a lázadókéinak vagy a hitleristákéinak). Vizuális kidolgozottsága és történeti pontossága ellenére a Valkűr nem érint meg, nem kavar fel úgy, mint a Sophie Scholl – Aki szembeszállt Hitlerrel, az Ámen, A kilencedik nap vagy A bukás – Hitler utolsó napjai.

A németek sztereotip háborús megítélése – csak csülkös káposztát esznek, mindig Wagnert hallgatnak, burkoltan, de otthonukban nyíltan fasiszták – csak lassan változik, filmes láttatásmódjukat hosszú időre bebetonozta például az Indiana Jones-trilógia, amiben, ugye, a németek jelentették az amerikai régészprofesszor ellenségeit, összevissza lövöldöztek, érthetetlen nyelven üvöltözték a kommandírokat, elmebeli képességeik viszont alacsony fokon álltak. (Az érdekes az egészben, hogy maguk a németek sem gondolták nagyon másképp. Talán a nemzeti bűntudat miatt.)

Az egyoldalú megítélésen az 1993-ban forgatott német háborús eposz, a Joseph Vilsmaier rendezte Sztálingrád ütött rést, ami megpróbálta megmutatni, hogy a Wermacht soraiban is emberek harcoltak, akik két fegyverropogás közötti csendben nem népirtásról, hanem a családjukról, szeretteikről álmodtak. Ide szeretne kapcsolódni a Valkűr, vitatható végeredménnyel.

Valkűr:
színes, szinkronizált, amerikai–német háborús dráma, 121 perc, 2008, rendező: Bryan Singer, szereplők: Tom Cruise, Bill Nighy, Terence Stamp, Kevin McNally, Kenneth Branagh, Eddie Izzard, Christian Berkel, Tom Wilkinson, Thomas Kretschmann, forgalmazó: InterCom Nemzetközi Kulturális Szolgáltató Zrt.

Kapcsolódó cikkek

Categories:
Ezek is érdekelhetnek
********************
[pvt_monthly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_weekly_toplist post_type="post" limit=3]
[pvt_daily_toplist post_type="post" limit=3]
Search toggle