Bontás fenyegeti a shanghaji zsidónegyedet
Forrás: hg
A lebontás fenyegeti a világ egyik legkülönlegesebb épületegyüttese, a sanghaji gettó házait. A délkelet-ázsiai város a két világháború között egyetlenként a világon engedte a Hitler elől menekülő zsidókat vízum nélkül letelepedni területén; az ideköltöző húszezer német, litván, osztrák, lengyel és cseh emigráns különleges építészeti emlékeket hagyott maga után. A védett negyedet útépítés miatt fenyegeti a bontás.
A Zum Weissen Rossl, azaz A Fehér Paripához címzett fogadóban zongora és hegedűszó fogadta a betérőt, a bécsi szeletet pedig dirndlbe, azaz tradicionális bajor viseletbe öltözött pincérlányok szolgálták fel. A helyszín azonban többezer kilométerre van a német földtől, Shanghajban, a korszak pedig a harmincas évek vége. A Hitler uralma elől Sanghajba menekülő húszezer zsidó polgár sajátos szubkultúrát hozott létre, amely különösen akkor erősödött fel, mikor a várost megszálló japánok gettóba zsúfolták össze a többezer menekültet.
Az 1939-től öt éven át működött kocsma épülete ma is áll, bár vendégköre régen megváltozott: a zsidó menekültek a világháborút követően egytől-egyig elköltöztek Sanghajból. Az épületek nagyrésze viszont a helyiek által Kis-Bécsként emlegetett negyedben ma is áll, a múzeummá alakított Ohel Moshe-zsinagógával együtt. A negyed nagy részét 2005-ben Sanghaj vezetése védetté nyilvánította, az épületek többsége azonban egyedileg nem védett. Most jónéhányat egy tervezett útfejlesztés miatt a negyed szívét a bontás fenyegeti: csákány alá kerülne nemcsak a hajdani Zum Weissen Rossl épülete, de olyan elfeledett helyek is, mint a Wuerstel Tenor bár, a Horn Imbiss-Stube vagy a Cafe Atlantic, amelyek portálja és feliratai a bontások kezdetén kerültek elő az elmúlt évtizedek alatt rájuk rakódott rétegek alól.
Dvir Bal-Gal izraeli újságíró a negyed történetét kutatja, és túrákat is tart a helyszínen. Ő attól tart: a bontásokkal a feledésbe merülhet a sanghaji zsidó történelem. Bar-Gal véleményét támogatja a helyi Tongji Egyetem professzora, Ruan Yisan is. A kitartó építési lázban égő Kínában azonban, ahol egyébként sincs múltja a műemlékvédelemnek, nehéz és magányos az épített örökségért harcolók munkája. A városvezetés és a beruházók nem hajlandóak lemondani a tervezett fejlesztésről: a sanghaji zsidónegyed hamarosan a pusztulásé lehet.
