Beregszászi csodák
Deutsch Gábor
1233-ban Bereg közelében már élhettek zsidók, hiszen a beregi esküvőn II. Endre kötelezi magát, hogy az Aranybulla rendelkezéseit ezentúl betartja. Zsidók nem tölthettek be közhivatalokat, jeleket kellett viselni ruhájukon, keresztény rabszolgákat nem tarthattak, házasságot csak felekezeten belül köthettek. A szigoron a tatár veszedelem miatt 1239-ben enyhítettek. Megengedték, hogy a közjövedelmeket kiadják a zsidóknak haszonbérbe.
Néhányszáz évet ugorva a történelemben, 1900-ban 18 ezer lakosú városban a zsidó lakósság elérte az 5000 főt. A város zsidóságának gazdasági tevékenysége túlnőtte a helyi kereteket és a környék megélhetését biztosította. A messze híres bortermelésben a zsidó termelők és kereskedők tevékenyen részt vettek. A zsidó lexikon tanúsága szerint a Schwartz és Hartmann családok a világkereskedelembe kapcsolták a borpiacot. A zsidók arra is törekedtek, hogy saját szőlőjük legyen. Az általuk alapított téglagyárak tulajdonosai közül emeljük ki a Beregszász szomszédságában, Mezővárin született Vári Sándort, aki szülőfaluja nevét vette fel. Köztiszteletben álló elnöke volt a hitközségnek. A téglagyárak egyébként számos ember számára teremtett munkahelyet, kenyérkereseti lehetőséget. A közéletben több jeles személyiség vállalt szerepet. Földes Ervin és Ellovics József, mint táblabírák működtek, Méhes Samu városi főmérnök, Vince Hugó kormánybiztos, Koszta Sándor jegyzője volt a városnak. Az első világháborúban 46 zsidó katonaként veszítette életét a csatamezőn. Vallási területet tekintve Hirscht Sámuel rabbi által vezetett jesívában 100 hallgató tanult. A Talmud Tórában ennél is több. Az elemi iskoláról az oktatási referátum nagy elismeréssel nyilatkozott. Szociális tevékenységet fejtett ki a lányegylet és nőegylet.
Az Izraelben kiadott album Jehosua Hálévy kifejti, hogy több cionista szervezet tevékenykedett a településen. Fényképek őrzik emléküket. Hásomer Kádima, Hásomer Hácioni, Hásomer Hácáir és a vallásos Bné Akiva vonzotta az ifjúságot. A demokratikus csehszlovák kormány előzése és a magyarok bejövetele után – amely együtt járt a zsidótörvények bevezetésével – egy ösvényen, Románián keresztül a Szentföldre, (akkor még Palesztinába) jutott el számos ifjú ember. Ezek nagy része részt vett az ország építésében, a függetlenségi háborúban, ahol többen életüket áldozták. A monumentális nagytemplomba Lieberman fikántor mellett 9 tagú pájeszos fiúcskából álló kórus is énekelt, a kántor fia Jeruham vezetésével. Nagy tekintélynek örvendett a pozsonyi bölcs Hászám Szófer unokája, Slomó Schreiber a firabbi tisztségben. Halála után veje követte apósát a tisztségben, de a chászidoknak ez nem tetszett, ezért külön hitközséget alakítottak. A szabályok szerint két
orthodox közösség egy helyen nem működhetett (bár Galántán erre is volt példa).
Beregszászi csodaként az elégedetlenek lettek a neológok. Fehér harisnyában és kaftánban, valamint strámliban. Így mentek a klausba, a chászid imaházba. Tiltakoztak is nagyon a rabbik, de a krónika megörökítette ezt a páratlan eseményt. Civódások megestek a vallási rétegződések között, sőt a cionista mozgalmon belül is. De az album szerzője szerint a szeretet áthidalta az előforduló konfliktusokat. Amelyek az idő múlásával visszagondolva apróságoknak bizonyultak.
Fentebb említettünk gyárosokat. Hozzá vehetünk még szállodatulajdonosokat, a Hausman féle gyarmatáru kereskedést, aki saját hajóján vitte-hozta áruját, említhetnénk gyógyszerészeket, ügyvédeket, kiváló orvosokat, de nagy hibát követnénk el, ha nem szólnánk a nagy többségről, a munka embereiről: cipészek, bádogosok, vízvezeték szerelők, asztalosok, technikusok szorgalommal és nagy szakértelemmel tűntek ki. Rájuk is büszke lehetett a város. Vagy lehetett volna.
A tragédia 1938-as magyar bevonulással kezdődött. Sokan ma is úgy tudják, és írják, hogy Kárpátalja elfoglalása a bécsi döntés nyomán német tanácsra történt. Utóbb a történészek olyan adathoz jutottak, (Magyarország a vonakodó csatlós című könyv állítása szerint), hogy Horthy az akkori nemzetközi helyzetet kihasználva határozta el ezt a lépést. A németek pedig lenyelték a keserű pirulát. Sajnos a reguláris hadsereget megelőzte a rongyos gárda, a szabad csapatok érkezése és garázdálkodása, amely Munkács és Muzsaj és több más helyen számos ártatlan ember örök eltűnését okozta.
(Folytatás következik)
Forrás: Emberbarát
