Élet Menete megemlékezés az ENSZ holokauszt emléknapjáról
Szilágyi Iván Péter
Az Élet Menete Alapítvány szervezésében idén is megemlékeztek az ENSZ holokauszt emléknapjáról. A Teréz körúti Játékszínbe a túlélők és hozzátartozóik mellett számos zsidó és nem zsidó iskolából is érkeztek csoportok. Gordon Gábor az Élet Menete Alapítvány vezetője nyitotta meg az immár szomorú hagyománynak számító rendezvényt és köszöntötte a megjelent diplomáciai és közéleti személyiségeket.
A rendezvényre eljött Aliza Bin Noun Izrael Állam Magyarországi nagykövete, Szavolszkilj Igor Szergejevics az Orosz Federáció Magyarországi nagykövete rajta kívül álló okok miatt nem tudott részt venni az eseményen, hivatalos megbízottja képviselte, Joanna Stempinska, Lengyelország nagykövete, Gottfrid Köfner az ENSZ regionális képviselője, Dr. Gulyás Kálmán Kiss Péter kancellária miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal képviseletében, Prof. Schőner Alfréd rektor, főrabbi, Dr. Fröhlich Róbert főrabbi, Fekete László Főkántor, Verő Tamás budai rabbi, Dr. Egri Oszkár a MAZSIHISZ képviseletében, Kézdy György színművész, az Élet Menete Alapítvány egyik alapítója és Balázsovits Lajos színművész, a Játékszín Igazgatója, az Élet Menete Alapítvány kuratóriumának tagja, aki a színházat az alapítvány rendelkezésére bocsátotta. Megjelent továbbá Martinkovics Judit a Páva utcai Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány igazgatója, Jávori Ferenc Fegya a Budapest Klezmer Band vezetője és Sugár András a Hit Gyülekezete részéről.
„Az ENSZ 2005. november 1-i határozatában január hónap 27. napját az Auschwitz – Birkenaui haláltáborok felszabadításának évfordulóját a holokauszt emléknapjává nyilvánította. Gondoljunk ma azokra a zsidókra, politikai meggyőződésükért üldözött emberekre, romákra, másságukért meggyilkoltakra, akiknek nincs sírhantjuk”-emlékeztetett a szomorú tényekre Gordon Gábor elnök, leszögezve, hogy a holokauszt megismétlődését csak az emlékezés az oktatás és a felvilágosítás gátolhatja meg.
Aliza Bin-Noun Izrael Állam Magyarországi nagykövete elmondta, hogy az elmúlt nyolc évben rakéták ezreit lőtték ki az zsidó állam déli részére, ahol sok izraeli, köztük holokauszt túlélő él. A gázai hadművelet során egy különleges támogató központot nyitottak meg számukra. „Mit tanít a holokauszt az emberiség egészének?”-tette fel a kérdést a nagykövet asszony. „Mindenekelőtt azt, hogy minden olyan kísérlet, amely arra törekszik, hogy embereket faj, vallás vagy bőrszín szerint osztályozzon, eleve pusztulásra van ítélte-mondta Aliza Bin-Noun, aki felidézte, hogy a szenvedés nem vált ki automatikusan szolidaritást. „A kiáltás mindig felhangzik: „De hiszen minden nem velem történt meg!”
Dr. Fröhlich Róbert a Dohány utcai Zsinagóga főrabbija elmondta, hogy a társadalom, a többség számára azt üzeni a holokauszt, hogy mindig lesznek olyan embercsoportok, akiket nem kívánatossá és megsemmisítendővé lehet nyilvánítani. „Bennünk zsidóknak azt tanítja, hogy csak magunkra számíthatunk”-mondta a főrabbi, aki a megjelent, zsidó iskolákból érkezett tanulókhoz intézve szavait elmondta, hogy a zsidónak lenni nem választás kérdése. Arra hívta őket, hogy meg kell maradniuk e kis, sokat üldözött, de nagy dolgokra hivatott népben: „Ebben a közösségben ti erősödtök, ti pedig jelenlétetekkel, tehetségetekkel és szívetekkel erősítitek a közösséget. Bármi jön, ti maradjatok meg zsidóknak!”
enszeml__knap_3.jpg
Az emlékbeszédeket hat gyertya meggyújtása követte: a kicsiny, törékeny lángokat a holokauszt hatmillió áldozatának, köztük a hatszázezer magyar embernek emlékére a rendezvény díszvendégei gyújtották meg.
enszeml__knap_7.jpg
A megemlékezés záró akkordjaként Kresmann Taylor „A Címzett ismeretlen” című színdarabját Groó Diana rendezésében Kulka János, Pető Kata és László Zsolt adta elő. Kressman Taylor levélregénye 1938-ban látott napvilágot a Story Magazin közlésében. Eddig 18 nyelvre fordították le, színpadi változata meghódította a Broadwayt és bejárta Európát. 1932-ben kezdődik a két német barát, Martin Schulsz és a zsidó származású Max Eisenstein levelezése. Levelek áradata sodor minket egy torz ideológia által megmérgezett barátság és egy különös bosszú történetébe. Az eddig elsősorban filmrendezőként ismert Groó Diana a felszín alatt izzó érzelmekről szóló levélregényt különleges érzékenységgel vitte színpadra. Nagyon vigyázva arra, hogy az a düh és elkeseredés ne csorduljanak túl és véletlenül se mossák el a darab kemény igazságát: vannak bűnök, amelyekre nincs bocsánat. A rendezvény szervezői nagy kockázatot vállaltak a kevés szereplős, főként dialógusokból álló darab bemutatásával. A közönség nagy része ugyanis lebutított történelemkönyvekből és csökkentett óraszámú történelem, irodalom órákon nevelkedett átlag tinédzserekből állt.
A rendezvény a színdarab beiktatása miatt kicsit elhúzódott. Azonban a közönségre láthatóan nagy hatással volt a múlt, a művészet és a vallás szomorú, de szükséges és mindmáig aktuális találkozása.
Egy szép és sajnos mindmáig aktuális megemlékezésen vagyunk túl, amely üzent áldozatnak és bűnösnek (és azok szellemi követőinek) egyaránt. Hogy mit? Csupán két szót: nem felejtünk.
