A Hamász mint „civilizátor”?
Fekete György tanár
Itthon és külföldön heves vita folyik arról, hogy a legutóbbi zsidó–palesztin háborút a Hamász rendszeres rakétatámadásai váltották ki, avagy ezek csupán kapóra jöttek Izrael vezetőinek, hogy – közeledvén Barack Omaba, az USA következő elnökének hivatalba lépése – megindítsák 2008. december 27-én az „Öntött Ólom” hadműveletet.
Ugyanilyen hevesen vitatják, hogy a palesztin fegyveresek harcmodora terrorista, avagy az izraeli katonáké. Az is élénk vita tárgya, hogy a Hamász, avagy a zsidó állam hadviselése felel meg az arányosság követelményének. Én nem ehhez a disputához fűzök megjegyzést.
Arról van szó, hogy szinte az egész honi balliberális média egyre-másra közöl efféléket. A Hamász szakszerűbbé tette a közigazgatást, visszaszorította a korrupciót, rendet teremtett az utcákon. Letörte a maffiacsaládok hatalmát, szétzavarta a magánhadseregeket, rendőrséget szervezett, iskolákat létesített. Ráadásul ezeket az eredményeket kormányzása első pillanatától ellene foganatosított nemzetközi politikai és gazdasági embargó dacára érte el. Igaz, állapítják meg számosan, mindazonáltal nem törekedett irányt venni a békés konszolidációra és fejlődésre (hasznosítandó a nyugati világ – és Izrael! – nyújtotta segélyeket), ami persze Izrael állam létezésének tudomásulvételével elkerülhetetlenül együtt járna, hanem rakétáival és merényleteivel kezdettől fogva – fegyverszünet ide vagy oda, sőt annak meghosszabbítását nyíltan elutasítva – háborút provokált. A korrupcióval átitatódott, megöregedett Fatahhoz képest viszont, amelyet legyőzött az első demokratikus (!) arab választáson, mindenképpen friss vért pumpált a gázai övezet életébe.
E sommás Hamász-kép nyugtalanító képzettársítást kelt bennem. Nekem a valamikori berendezkedő náci Németország ötlik föl. A Führer felszámolta a bűnözést, az utcák tiszták és biztonságosak, a polgárok jól neveltek, illedelmesek. Autópályák épülnek, a munkások ingyen üdülhetnek, készül a népautó. Harsogták nem kevesen a kor sajtójában. A Hamász kormányozta Gázában meg minimum rendőri figyelmeztetést kockáztatnak az utcákra az iszlám szabályokat sértő ruházatban esetleg kimerészkedő nők, betiltották az internetes pornóoldalakat, és még több ezer – nem pornográf – honlapot terveznek blokkolni. Éjjelenként tilos lumpolni (főleg bárokban, s más hasonló szennyes helyeken), csak rakétázni és hadianyagok csempészalagútjait ásni szabad – természetesen Izrael kárára. Összefogdosták, megkínozták a konkurens politikai-katonai szervezet, a Fatah híveit. A gyerekekből öngyilkos terroristákat nevelnek. Az eljárás hitleri pandanja közismert.
Dicséretképpen (!) olyan megfogalmazások is elhangzanak a Hamászról, hogy annak polgári kormányzata – szemben a „keményvonalas” katonai vezetéssel – a palesztin nép napi sorsával való törődést ugyanannyira fontosnak tartja, mint a zsidó állam elleni terrortámadásokat. Ugyanakkor felemlegetik az úgymond, nacionalista mákonnyal elkábított izraeli közvélemény felelősségét.
Elgondolkodtató, hogy a fenti szemléletű cikkekre pozitívumként hivatkozó on-line kommentárokat beküldők szemmel látható többsége egyértelműen szélsőjobboldali-rasszista nézetekkel rokonszenvezik…
Az írás a 2009. január 17-ei Népszavában jelent meg, az írást a szerző engedélyével közöljük
