A magyar zsidók és Hollywood
Új megvilágításba helyezi a magyar származású hollywoodi zsidók valódi szerepét az a könyv, mely A siker helye Hollywood címmel decemberben látott napvilágot Bokor Pál Hollywood-trilógiájának második köteteként. Tamás Izabella írása.
Az ismert író, újságíró és filmes minden eddiginél nagyobb részletességgel mutatja be a két Tokaj-Hegyalja körzetében született stúdió-alapítónak, Adolph Zukornak és William Foxnak a magyarországi hátterét, s érdemeit abban, hogy az amerikai film egyáltalán megszülethetett.
Ellentétben az angolszász filmtörténészekkel, akik hagyományosan német zsidók, vagy általában kelet-európai zsidók kreációjának tekintik Hollywoodot, Bokor kimutatja, hogy Zukor és Fox több dologban abszolút elsőséget mondhat magának. Az árvaszéki segítséggel Ricséről kivándorolt Adolph Zukor volt az a személy, aki a Warner és a Cohn testvéreket, Samuel Goldwynt, L. B. Mayert megelőzve 1910 és 1920 között felépítette a Paramount stúdiót, meghonosította Amerikában az egész estés játékfilmet, létrehozta az álomgyárak máig használt technológiáját, kitalálta a sztárrendszert és kiépítette a múlt század első felének legnagyobb mozihálózatát. William Foxról is sok újat lehet megtudni a könyvből.
Bokor, akinek sikerült azonosítania A Twentieth Century Fox atyjának tolcsvai szülőházát, azt állítja, hogy Fox nem Fried Vilmosként született, amint azt a magyar források állítják, hanem idősebb Fuchs Vilmos és Fried Anna gyermeke volt. Fox magyarságát sokan megkérdőjelezik, mivel kilenc hónapos volt mindössze, amikor szülei Amerikába költöztek.
Karrierjét a Wall Street bankáraival vívott és elvesztett csatája nyomán börtönben végezte. Emiatt reputációja Magyarországon olyan alacsony, hogy a tavaly megjelent Magyar Filmlexikonban még a neve sincs benne. Pedig ehhez a névhez fűződik a híradófilmgyártás megszervezése és elterjesztése Amerikában és Európában. Fox híradófilmesei már 1925-től negyven stábbal és hangrögzítő berendezésekkel járták a világot. Az is tény – mostanában kezdik csak értékelni az Egyesült Államokban is –, hogy a hangos filmezést Fox jóval a választóvonalnak vélt The Jazz Singer 1927-es bemutatója előtt vezette be, igaz, csak a híradófilmekben.
A könyv részletesen foglalkozik azzal a kérdéssel is, hogyan és miért alakult ki, s vajon milyen mértékben öröklődött napjainkig az erős zsidó befolyás az amerikai filmipar fellegvárában, mely „amúgy is hírhedt nepotizmusáról, vagyis arról, hogy egyáltalán nem mindegy, ki honnan jött, milyen származású és kinek a kicsodája”. A stúdiórendszer krémje Bokor szerint ma sokkal vegyesebb, mint Hollywood hőskorában volt. Ennél fontosabb, hogy noha a zsidó származású filmesek jelenléte most is számottevő, s az olyan kifejezések, mint a „csuszpájz” vagy a „smúz” hozzátartoznak a helyi zsargonhoz, az amerikai filmek minősége más dolgokon múlik. „A rendszer már csak olyan, hogy száz éve egyfolytában vonzza magához, és ha kell, erőszakkal is beszippantja mindazokat a tehetségeket, akik a világ filmművészetében kimagaslót produkálnak.”
| Bokor Pál, Atlantic Press Kiadó, 2008. 224 old, 2480 Ft |
