Bezárja kapuit a híres New York-i Francia Könyvesbolt
Forrás: KönyvesBlog
A könyörtelen konkurencia megtette hatását: a neves intézmény mára nem tudja fizetni az Ötödik Sugárút sarkában álló épület bérleti díját. Ha hihetünk a mendemondáknak, a New York-i Rockefeller Center szívében található Francia Könyvesbolt (Librairie de France) egy kicsit a világ közepe volt.
Szeptemberben azonban minden valószínűség szerint bezárja kapuit, mivel képtelen megfizetni az emelkedő bérleti díjat (amely 360.000 dollárról 1.000.000 dollárra nőtt). A híres könyvesboltot David Rockefeller felkérésére 1935-ban alapította Isaac Molho, egy szaloniki szefárd zsidó. A milliárdos Rockefeller szerette volna befogadni a nácizmus elől menekülő francia entellektüeleket. A háború alatt a könyvesbolt kiadóként is működött, és olyan szerzők műveit jelentette meg mint, Raymond Aron, André Maurois, Jules Romains, Antoine de Saint-Exupéry, és még sokan mások. Így kezdődött az intézmény aranykora, amikor is hetente két tonna könyv érkezett.
Librairie_de_France_in_New_York_City.jpg
Librairie de France in New York City
A dicsőséges időszak egészen az 1960-as évek végéig tartott, amikor a francia nyelv még nagyon divatos volt. „Egyszerre működött irodalmi szalonként és boltként, a kliensek között franciául beszélő amerikaiak, átutazó dél-amerikaiak is voltak, akik gyakran ott maradtak a könyvesboltban beszélgetni. Akkoriban 3000 példányt rendeltek a legutolsó Goncourt-díjas könyvéből, ma jó ha néhány tucat elfogy.” – mondta Emmanuel Molho, a könyvesbolt vezetője, Isaac Molho fia. A boltnak régimódi jellege adta egyedi báját, de ez nem kevés hátránnyal is járt: a könyvek – régi Michelin-könyvek, klasszikusok, Párizsban fellelhetetlen kincsek – egymás hegyén-hátán porosodnak az alagsorban. Az árak ugyanakkor minden mértéket felülmúlnak. Emmanuel Molho beismeri, hogy a náluk megvásárolható könyvek már hosszú ideje szóba sem jöhetnek a konkurenciával szemben, egy húszdolláros könyv ötödébe kerül az Amazonon. Így Molho, nehéz szívvel bár, de nyugdíjba vonul, és lányára hagyja a családi vállalkozás folytatását, akire az intézmény modernizálása marad, persze szigorúan az internet nyújtotta lehetőségek kiaknázásával. Ki tudja, talán a ritka könyvek és az egyetemekkel való együttműködés reményt jelenhet.
Kívülről nézve azonban kicsit minden más megvilágításba kerül. Pierre Assouline például azt boncolgatja blogjában, miért kell rögtön „botrányt” kiáltani, és miért keseregnek egy olyan könyvesbolt bezárása miatt, amelynek már régen be kellett volna zárnia. Persze egy könyvesbolt megszűnése mindig szomorú esemény, mondja Assouline, de be kell látni, hogy már nem ugyanazokat az időket éljük. Ma már nem olyan korban élünk, amikor Saint-Exupéry, Claude Lévi-Strauss vagy André Breton a szalonok díszvendégei. A Rockefeller Center mára luxus bevásárlóközponttá vált, amelyben egy könyvesbolt olyan, mint valami anomália. Az ide járóknak ma már semmi közük a könyvekhez és az irodalomhoz. Talán nem meglepő, hogy szeptemberi látogatása során Nicolas Sarkozy, amikor a Rockefeller Központban vacsorázott, be sem tette a lábát a könyvesboltba. Ez a bolt egy családi vállalkozás, amelynek új helyszínt kell találnia, szembe kell néznie a technikai fejlődéssel, át kell állnia az internetes rendelésekre és újra meg kell találnia saját vevőkörét.
