A szénkereskedéstől a festményekig
Imre Péter / Forrás: DélMagyar
Hódmezővásárhely – Hazánk egyik legismertebb műgyűjtője, műkereskedője Klein Mózesként látta meg a napvilágot, de Nemes Marcellként ismerte meg a szakma. Az 1866-ban Jánoshalmán született, a magyar múzeumoknak is több értékes alkotást adományozó gyűjtőnek van megyei kötődése: gyerekkora nagy részét Hódmezővásárhelyen töltötte.
Nemes Marcell műgyűjtő, műkereskedő 1866. július 12-én Jánoshalmán született, ekkor még Klein Mózesnek hívták. Később, a századforduló környékén változott meg fokozatosan a neve: Klein Marcell, Nemes Marcell, majd az I. Ferenc József által adományozott nemesi előnévvel, 1910. január 15-étől Jánoshalmi Nemes Marcell lett. A kalandos életű gyűjtő gyerekkora nagy részét Hódmezővásárhelyen töltötte.
Alig volt pár éves, amikor családja a városba költözött. Édesapja, Klein Adolf nemsokára meghalt, de a família nem állt tovább, ő pedig valószínűleg a helyi izraelita népiskolában végezte elemi iskolai tanulmányait. Segédként Groszmann Adolf rövidáruboltjában, kereskedésében dolgozott, aki eltanácsolta, ezt követően költözött el Vásárhelyről. De nem szakadt el a településtől, később is többször visszalátogatott rokonaihoz, valamint felkarolta Kallós Edét és Tornyai Jánost, akik 1912 nyarán személyesen keresték meg, hogy anyagilag is támogassa a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepének létrehozását. Ezer korona értékben vásárolt részvényt, de más kapcsolata is volt a vállalkozással. Egyes dokumentumok szerint maga is tervezett, talán csinált is kerámiákat, ezeket N. M. monogrammal látta el – feltehetően magángyűjteményekben még fellelhetők darabok.
Vásárhelyen maradt rokonai közül kiemelkedik Galyasi Miklós költő, muzeológus, akinek anyai nagyanyja volt Nemes Marcell testvére. Minden bizonnyal ő finanszírozta Galyasi 1927–29-es párizsi tanulmányútját. Legtovább élő testvére, özv. Boér Antalné 1944 nyarán, a helyi zsidóság deportálása alatt halt meg. Az 1930-ban elhunyt Nemes végrendeletében nagyobb összeget hagyott rokonaira, akik a gazdasági világválság, valamint a kintlévőségek, adósságok okán a hagyaték elárverezése (az 1931-es katalógus 657, az 1933-as 865 tételt tartalmazott) miatt ehhez nem juthattak hozzá.
De nézzük végre – távirati stílusban – a műgyűjtést, a műkereskedést, amiről Németh István, a Szépművészeti Múzeum főmuzeológusa tartott előadást a közelmúltban Vásárhelyen. Feltehetően 1904-től kezdett ezzel foglalkozni, bár az első biztos adat 1905-ből származik, az első világháborút követően Münchenben élt. Szinte rögtön elkezdett adományozni: Kecskemétnek 79 képet adott, de a Szépművészeti Múzeum is több mint félszáz műalkotással gazdagodott általa. Utóbbiak között található Mányoki Ádám II. Rákóczi Ferenc portréja – 1925-ben Drezdából szerezte meg –, illetve El Greco Bűnbánó Madonnája. A Göröggel kapcsolatban kell megjegyezni: sokan őt tartották a kiváló spanyol mester újra felfedezőjének. Tény: rövid időn belül ő lett El Greco alkotásainak legjelentősebb és legismertebb korabeli gyűjtője, valamint jelentős szerepet játszott a 20. század elején Európában fellángoló Greco-lázban.
| Kiállítás 2011-ben
A Szépművészeti Múzeum munkatársai már most készülnek arra a nagyszabású kiállításra, amelyet 2011 márciusában – ebben az időszakban tölti be hazánk az Európai Unió elnöki tisztét – rendeznének meg. A tervek szerint a világ számos múzeumától kölcsönkért, egykor Nemes Marcell tulajdonát képező alkotásokkal mutatnák be műgyűjtő és műkereskedő tevékenységét, igazolva, hogy méltán egybevethető a szakma legnagyobbjaival. |
