„Minden nagyon az életről szól” – Alföldi Róbert Izraelben
Shiri Zsuzsa-Jeruzsálem / Forrás: HVG
Izraelben járt Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház főigazgatója, ahol az izraeli nemzeti színházzal, a Habimával való együttműködésről tárgyalt. A hvg.hu jeruzsálemi tudósítója a látogatás tapasztalatairól faggatta a művész/rendezőt útjának utolsó éjszakáján.
Milyen céllal jött Izraelbe?
A Nemzeti Színháznak beadott pályázatomban is szerepelt, hogy mindenfelé nyitni szeretnénk. Beszélgettem Budapesten az izraeli nagykövet-asszonnyal, és szóba jött a magyar és az izraeli Nemzeti Színház együttműködése. Aktualitása is volt ideutazásomnak, hiszen most ért véget az izraeli drámafesztivál, ahol rengeteg külföldi vendég jelent meg. Nagyon remélem, hogy ikerül a közös munka a nagy múltú Habimával. Ezúttal az ismerkedés első lépései zajlottak.
Izrael mellett más országokkal is tervez színházi kapcsolatokat?
Természetesen igyekszem másfelé is nyitni, az orosz és a spanyol nagykövettel is tárgyaltam, Franciaországgal, Romániával pedig már régebben folyik, illetve tervbe van véve az együttműködés.
Konkrétan miben akarnak együttműködni az izraeli Nemzeti Szinházzal?
Gondolkozunk róla, hogy létrehozzuk izraeli drámák felolvasó színházi estjét Magyarországon, vagy magyar drámák felolvasását – a Biblia projektből adódóan – itt Tel-Avívban. De szóba kerülhet alkotócsere, az előadáscsere is. Bármi elképzelhető, jelenleg még csak az első látogatásnál, a kapcsolatfelvételnél tartunk.
Járt-e a helyi színházakban?
Csak két előadást láttam, mert sajnos a drámafesztivál utolsó napjára érkeztem. Ezekben egyaránt voltak érdekes és kevésbé érdekes dolgok. Úgy tűnik, errefelé sokkal élőbben működik a kortárs dráma, mint nálunk, Magyarországon. Valóban „hétköznapi”, az embereket érdeklő, húsbavágó problémákra és konfliktushelyzetekre reagál a színház, – ezekből pedig bőven akad elég ezen a vidéken. Ez számomra igen érdekes hozzáállás.
Találkozott esetleg Izraelben az európai színházaktól nagyon eltérő dolgokkal?
Az egyik előadásban nagyon erősen jelen volt a zsidó kabaréhagyomány, míg a másik inkább új úton próbált elindulni. Úgy látom, ugyanúgy működik ez, mint a mi színházi világunkban: egymás mellett él a hagyományra épülő színház, s közben az új alkotók megpróbálnak erre- arra ellépni a tradíciótól.
A színházon kívül milyen benyomásokat szerzett?
Amit eredetileg gondoltam az országról, annak körülbelül annyi köze van a valósághoz, mint amikor rólunk azt gondolják, hogy csikósok vagyunk, ülünk a lovon, pattogtatjuk az ostort és közben nyereg alatt puhítjuk a húst. Tel Aviv egy rendkívül emberi, élhető város, ahol nagyon kedves emberekkel találkoztam három napos tartózkodásom alatt. Ráadásul öt perc alatt le lehet jutni a tengerpartra, ami egy magyarnak szintén óriási élmény. Jeruzsálem pedig egészen egyszerűen lenyűgöző. Minden ott van együtt, az ember azt érzi, hogy az emberiség történetének az origójába került. Hál’Isten nem lehetett érzékelni a térséget uraló a nyilván nagyon bonyolult és feszült légkört. Valahogy minden nagyon az életről szól.
