Klezmer az egész
Ölbei Lívia / Forrás: Vas Népe
Mostanában szerencsére nem múlhat el az év Szombathelyen zsidó vacsoraest nélkül: rendszerint ez az esemény zárja a zsidó kulturális fesztivált.
Bár azt még a szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság sok energiával meg életkedvvel megáldott elnök asszonya, Eck-Varga Zsuzsanna sem tudja pontosan megmondani, hogy vajon az idén hányadik alkalommal gyűlt össze az évek során egyre szélesedő vacsoratársaság; az biztos, hogy sokadszor. Ahogy az is egészen biztos, hogy a szombathelyi Magyar-Izraeli Baráti Társaság az idén ünnepelte fennállásának tizedik évfordulóját (együtt Izrael Állam 60. születésnapjával); és az idén hatodszor rendezett a városban zsidó kulturális fesztivált (folytatni érdemes, hiánypótló és izgalmas kiállítással, színházi előadással, dupla születésnapi fogadással).
És hát végül a vacsora, amelyet tavaly Bächer Iván író-újságíró (és álmodozó tekintetű Chopin-zongorista), az idén pedig Sándor György humoralista, valamint a budapesti Ale Brider Band (Balogh József vezetésével) tisztelt meg jelenlétével – és elő-adásával.
Produkciómentesen és hangosan arról gondolkodnék, mit mondhatnék nálam sokkal intelligensebb, az élettől sokkal megtépázottabb embereknek. Az égvilágon semmit.
Ez Sándor György első produkciója a Pásztor csárda nagytermében, az asztalok között téblábolva, láthatólag próbálgatva a dolog természetéből fakadóan olykor a hátával az előadó felé forduló vendégsereg tűrőképességét, megszólítva egy-egy embert (Nem Heller Ágnes véletlenül? Nagyon hasonlít! ); keresgélve abban a bőséges repertoárban, amelyet az elmúlt évtizedekben mind maga hozott létre. Burda-szabásmintát éppen nem hozott, bár, mint mondja, ha valamivel, akkor ezzel a furcsa-groteszk, sőt, abszurd utcai tévéjátékkal azonosítja őt mindenki.
A téblábolásában van valami megindító; valami, ami időről időre mintha igenis átütne a nyilván profi módon fölépített, ezerszer, tízezerszer kipróbált, majdnem-esetlennek, a végletekig naivnak tűnő (pedig dehogy!), szavakkal és jelentésekkel játszó humoralista-figurán. Egy idősödő (bár kifejezetten jó formában lévő), sokat, vagy inkább mindent és mindennek az ellenkezőjét megtapasztalt ember áll előttünk, aki már nem is nagyon igyekszik azon, hogy szarkazmussal, vagy legalább iróniával futtassa meg vallomásos szentimentalizmusát. Aztán vacsora közben is el-elmélázik, mintha elnéző mosollyal és szeretettel nézegetné az egyre vidámabb vendégeket.
A menü most is kifogástalan. A pezsgős vendégfogadás után hagymástojás, avokádó- és padlizsánkrém, humusz következik pirítóssal – de vigyázat, ez még csak az előétel. Mert aztán húsleves érkezik libanyakkal és maceszgombóccal (hámozott, szeletelt feketeretekkel érdemes megbolondítani), utána vaslapon sült csirkemell aszalt gyümölcsökkel, tócsival, végül szalagos fánk sárgabaracklekvárral.
És mire a szalagos fánkot is felszolgálják, hangol a zenekar: a Balogh József vezetésével működő Ale Brider Band hamarosan és könnyedén bebizonyítja, hogy klezmer az egész világ: a világ slágertermésének jelentős része ebben a zenében gyökerezik. Kis könny, nagy jókedv, és föltétlenül klarinét. …padlizsánkrém, maceszgombóc, húsleves, libanyak, szalagos fánk baracklekvárral…
„Az áradattól való félelem ott élt az ókori emberek kulturális tudatalattijában”
Forrás: STOP
Az áradat, amely hétezer évvel ezelőtt elöntötte Izrael földjét, s elnyelt hét kőkorszaki települést, lehetett a bibliai özönvíz „prototípusa” – állítja egy brit tengeri régész.
Sean Kingsley teóriáját az Angol-izraeli régészeti társaság közlönyében publikálta. A régész szerint a Karmel-heggyel szemben, a Földközi-tengerben 12 méter mélységben nyugvó falvak szolgáltatják az eddigi legszilárdabb régészeti bizonyítékokat, amelyek segítségével meghatározható Noé özönvízének időpontja. A leletek között házak, szentélyek maradványai, sírok, műhelyek, kőeszközök találhatók.
„Mi meggyőzőbb tudományos szempontból: az Izraeltől távoli, fekete-tengeri özönvíz elmélete az Ararát-hegyén megfeneklett állítólagos bárkával, vagy hat elsüllyedt kőkorszaki falu a Biblia földjének kellős közepén?” – tette fel a kérdést Sean Kingsley a The Jerusalem Post című izraeli napilapnak adott telefoninterjúban.
A brit régész hozzátette, hogy a helyszín, amelyet Ehud Galili izraeli archeológus tárt fel negyedszázados ásatásai során, „az egybeesések meggyőző egyvelegével” szolgál.
Ehud Galili viszont cáfolja brit kollégája elméletét. – „Leleteink tanúsága szerint a falvak nem természeti csapás következtében néptelenedtek el, hanem a tengerszínt lassú, folyamatos emelkedése miatt, ami az egész világon megfigyelhető volt. Mivel a folyamat igen lassú volt, ez nem volt egy olyan jelentős esemény, amelyre az emberek egész életük folyamán emlékeztek volna” – hangsúlyozta Ehud Galili.
Az izraeli régész megjegyezte, hogy az Ázsiát sújtó pusztító szökőár után a tudósok múltbéli óriási természeti katasztrófák nyomait kezdték el kutatni.
„Nem találtunk semmiféle bizonyítékot, amely arra utalna, hogy egy szökőár, vagy más természeti csapás okán kerültek volna ezek a falvak víz alá, annak ellenére, hogy tudjuk a Földközi-tenger térségét egykoron cunami sújtotta” – tette hozzá Ehud Galili.
Sean Kingsley, aki magát ateistának vallja, öt éve kezdte kutatni Noé özönvízének eredetét, mivel izgatta, hogy miként születnek a mítoszok, ahogy az is, miként kapcsolható össze bibliai történetet a globális felmelegedéssel.
„Az alternatív elmélet, amely a Fekete-tengerből eredezteti a Kr.e. 5600 körül a bibliai özönvizet, megkérdőjelezhető, mivel a tengerfenéken soha nem leltek településekre, vagy sírokra” – mondta Sean Kingsley.
Független kutatók érdekesnek, ám kétségesnek tartják Sean Kingsley elméletét.
„Kétséges, hogy egyenes összefüggést lehet találni a bibliai történet és elsüllyedt kőkorszaki települések között. Ugyanakkor ezek a leletek azt bizonyítják, hogy a világ ezen részét többször is sújtotta a történelem folyamán pusztító árvíz. Tehát az áradattól való félelem ott élt az ókori emberek kulturális tudatalattijában” – mondta az elmélettel kapcsolatban Shimon Gibson, a University of North Carolina régészprofesszora.
