Kétfelé válnak a globális társadalom építői és ellenségei
Bőhm Ágnes / Forrás: HVG
David Rosen rabbi, a Nemzetközi Zsidó Bizottság a Vallásközi Konzultációért (IJCIC) nevű szervezet elnöke
Akadályozhatja a Vatikán és a zsidó szervezetek közötti kapcsolatok fejlődését, hogy nézeteltérés van XII. Pius pápa második világháború alatti szerepének megítéléséről. Izrael számára azonban a muszlim világ valójában fontosabb, mint a keresztényeké – állítja David Rosen rabbi (57 éves), aki a vallásközi párbeszéd egyik élharcosaként nemzetközi konferencián járt Budapesten.
 rosen_rabbi.jpg |
| David Rosen |
XVI. Benedek magánaudiencián fogadta önt egy zsidó szervezet küldöttségének élén, miközben intenzív viták zajlanak a második világháború alatti hallgatása miatt „néma pápának” titulált XII. Pius tervezett szentté avatása körül, a pápa pedig halogatja izraeli látogatását. Milyen légkörben zajlott a találkozó?
Rendkívül szívélyesen fogadott minket a pápa, aki a katolikus egyház és a zsidó nép közötti kapcsolatok erősségét hangsúlyozta. A Vatikán el kívánta oszlatni a zsidó közösség aggodalmát amiatt, hogy gyengülni látszik a Szentszéknek a zsidókkal folytatott párbeszéd iránti elkötelezettsége.
Konkrétan mire utal, amikor a Vatikánnal fenntartott kapcsolataik gyengüléséről beszél?
Jó néhány probléma merült fel tavaly, köztük a legfontosabb – a régi latin nyelvű katolikus miséhez való visszatérés kapcsán – azon ima, amely, legalábbis a zsidók értelmezése szerint, a zsidók áttérítését szorgalmazza. A pápa ezúttal is megerősítette a Vatikán korábban írásban is megfogalmazott álláspontját, miszerint a katolikus egyház lényegében ellenzi a zsidók áttérítését, és továbbra is érvényesnek tekinti a Szentszéknek a zsidókkal való megbékélés jeleként közel fél évszázada – az 1965-ben kiadott Nostra Aetatéban – megfogalmazott deklarációját.
Már II. János Pál, a jelenlegi pápa elődje számára is kemény dió volt XII. Pius szentté avatásának kérdése. A mostani audiencián az ön által vezetett bizottság – sajtóhírek szerint – tiltakozott a XII. Piust szentté avató szándék ellen. Mi volt erre a pápa reakciója?
Mi azt kértük, hogy a teljes vatikáni archívum megnyitása előtt ne kerüljön napirendre XII. Pius szentté avatása. XVI. Benedek erre azt mondta: „Ezt az ügyet komoly megfontolás tárgyává teszem.” Ez a válasz nagyon fontos, még akkor is, ha sokan a vatikáni levéltár majdani megnyitása után sem fogják helyeselni Pius szentté avatását.
Mit várnak a dokumentumok nyilvánosságra hozatalától? Változtathat XII. Pius megítélésén a vatikáni levéltár régóta várt megnyitása?
Személyes véleményem szerint – amit a küldöttségünkben sem mindenki osztott – a vatikáni levéltár megnyitása után sem találunk az eddigieknél lényegesebb információt, a dolog ugyanakkor vissza fog ütni azokra, akik Pius szentté avatásának megakadályozása végett követelik a levéltár megnyitását. Habár néhány évet várni kell még rá, végül megismerhetjük majd a kérdéses vatikáni iratokat. Akár a pozitív, akár a negatív véleményeket támasztják alá, a Vatikán számára végleg megnyílik majd az út XII. Pius szentté avatásához.
Mire számít, mikor nyitja meg háborús archívumát a Vatikán?
A legtöbb állam 60-80 évre zárolja a hivatalosan titkosnak minősített iratokat. A pápa azonban engedélyt adhat a Vatikán archívumának ennél korábbi megnyitására, ha az egyes pápák hatalmának teljes korszaka alatt keletkezett dokumentumokat katalogizálták. Jelenleg XI. Pius pápa korszakának katalogizálását fejezték be, a XII. Pius 1939-1958 közötti regnálása idején keletkezett több ezer dokumentum rendszerezése a Vatikán közlése szerint még legalább 6-7 évig eltart.
A szentté avatás a katolikusok belügye, miért tartják mégis aggasztónak a zsidó vezetők Pius szentté avatását?
Valóban nem a zsidók dolga, hogy megmondják, kik lehetnek a katolikus egyház szentjei. Ugyanakkor nagyon nehéz elfogadni, hogy szent példakép legyen az az ember, aki a tragikus időkben nem tett eleget a zsidók életének megmentéséért.
Erről azért megoszlanak a vélemények. Közvetlenül a háború után Golda Meir izraeli politikus és egyes tudósok is pozitívnak tartották XII. Pius szerepét, legalábbis nem ítélték el, mondván, a körülményekhez képest megtette, amit tehetett. Igaz, hogy a negatív fordulatot Pius megítélésében főleg a német drámaíró, Rolf Hochhut Helytartó című darabja hozta? Pius hívei szerint a németek könnyíteni akartak saját lelkükön azzal, hogy a háborús bűnökért a felelősséget másokra terelték.
Kétségtelen, hogy ez egy propagandadarab volt, ám ez nem zárja ki, hogy igazat állít. A zsidók többségének ma az a véleménye, hogy XII. Pius nem tett meg mindent, amit kellett volna, mivel nem lépett fel a nácikkal szemben. Ha nem is tudott változtatni azon, ami történt, morális kiállása komoly erkölcsi támaszt jelentett volna a zsidóknak és a nácizmus többi áldozatának. Ugyanakkor Pius hívei azt állítják, hogy a Vatikán a semlegessége ürügyén zsidók ezreit tudta megmenteni, és a nyílt tiltakozással csak rontott volna a helyzeten. Martin Gilbert angol zsidó történész szerint XII. Pius legalább 7 ezer zsidó életét mentette meg. Mindez azonban nem változtat azon a negatív összképen, amelyet XII. Piusról a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet is mutat. Tény, hogy az ottani Holokausztközpont kiállítása is kívánnivalót hagy maga után, egy felirat például kifejezetten nácibarátként tünteti fel Piust. Ez tudományos szempontból etikátlan, más helyütt ugyanis a kutatók maguk is elismerik, hogy a szerepe ellentmondásos volt.
Az ön által vezetett szervezet – a Nemzetközi Zsidó Bizottság a Vallásközi Konzultációért (IJCIC) – a különböző vallások közötti párbeszédet hirdeti. Van kapcsolatuk az iszlám vallás képviselőivel is?
Egyelőre nincs közöttünk rendszeres kapcsolat, de a katolikusok és a zsidók közti kapcsolatot az iszlámmal tervezett párbeszéddel kívánjuk bővíteni. Az első háromoldalú találkozót, vagyis a Vatikán, a nemzetközi zsidó szervezetek képviseletében az IJCIC, valamint a muszlimok küldötteinek találkozóját jövő márciusban, Sevillában tartjuk. Izrael számára valójában a muszlimokkal való kontaktus kiépítése sokkal fontosabb, mint a keresztényekkel való kapcsolat, mivel Izrael államának jövője elsősorban a muzulmán világgal kialakított viszonytól függ.
Igaz, hogy a XII. Piussal kapcsolatos viták miatt a pápa izraeli útja lekerült a napirendről?
Nem ezért került le a pápai látogatás egyelőre a napirendről. Inkább a Hamász az oka, vagyis az, hogy a pápa az izraeli látogatással egyidejűleg a palesztin területeket is meglátogatná. Ott viszont óhatatlanul a Hamász képviselőjével is találkoznia kellene, ami a Hamász elismerését jelentené.
A nemzetközi pénzügyi, gazdasági válsággal kapcsolatban világszerte erősödik az antiszemitizmus. Mi ez ellen az önök stratégiája?
Az antiszemitizmus ellen alapvetően kétféle módszerrel: jogi eszközökkel és az oktatás fejlesztésével lehet küzdeni. A budapesti konferencián nem véletlenül az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyűlölet helyzetét vizsgáltuk meg Közép- és Kelet-Európában, ahol ezeknek az eszméknek az újjáéledését tapasztaljuk. Magyarország, Lengyelország és Szlovákia a nacionalizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus reneszánszának a színhelye, de jellemző a nacionalista pártok újjászületése is a posztkommunista társadalmakban. A vallások szerepe ebben a helyzetben az, hogy megtalálják és hangsúlyozzák a közös értékeket.
Látja-e reális veszélyét a vallások és a kultúrák összecsapásának?
A kultúrákon belül, és nem a civilizációk között látom a szakadás veszélyét, vagyis a választóvonal a modern világhoz igazodók és azok között van, akik a modernséggel szemben állnak. A zsidó valláson, a judaizmuson belül például az ultraortodoxok, a szélsőséges vallásos nacionalisták az elszigetelődés hívei, míg az ortodoxok vagy más irányzatok követői a világkultúra részeseiként kívánnak élni, konstruktív kapcsolatban más népekkel és vallásokkal. Ahogy a muszlimok között is kétfelé válnak a globális társadalom építői és ellenségei. Utóbbiak veszélyt jelentenek a modern társadalmakra, mivel az erőszak eszközétől sem riadnak vissza. Azok a muszlimok, akik most a nyugati társadalmakban élnek, olyan, muzulmán többségű országokból érkeztek, ahol az iszlám a domináns. Így ők nehezen tanulnak meg olyan országban élni, ahol az iszlám a kisebbségi, és nem az uralkodó vallás.
| David Rosen rabbi
A „repülő rabbi” – lánya nevezte el így sűrű utazásai okán a keresztény és a zsidó vallás közti párbeszéd és legújabban az iszlámmal való kapcsolat kiépítésén fáradozó David Rosent, aki 1994-ben az Izrael és a Vatikán közötti diplomáciai kapcsolatok felvételét megelőző hosszas tárgyalások egyik kulcsszereplője volt. A pápa 2005-ben a Nagy Szent Gergely-lovagrenddel tüntette ki „a katolikusok és a zsidók közti megbékélés elősegítésében kifejtett kiemelkedő tevékenységéért”. Angliában született, ahonnan 1967-ben vándorolt ki Izraelbe. 1975-1979 között Dél-Afrikában volt a legnagyobb zsidó közösség főrabbija, az apartheid rezsim azonban 1979-ben kiutasította a rasszizmust bíráló vallási vezetőt. Írország 1979-1985 közötti főrabbijaként megalapítja a keresztények és a zsidók közös tanácsát. 1985-ben visszaköltözik Jeruzsálembe, továbbra is fenntartva a keresztény egyházhoz fűződő szoros kapcsolatait. Az izraeli Fő Rabbinátus vallásközi ügyekben felelős tanácsadója, a Szentszékkel folytatott tárgyalások rabbinátusi küldöttségének tagja. |
