Muszlim és neonáci szélsőségesek közt a németországi bevándorlók
Forrás: Index
Hiába indult több program is Németországban a bevándorlók felzárkóztatására, sokszor akadályozza az előrelépést a szélsőségesek jelenléte mindkét oldalon.
Franciaországhoz hasonlóan a héten a németeknél is mérföldkőhöz érkezett a bevándorlók társadalmi integrációja: miután első ízben afrikai születésű prefektust neveztek ki egy francia megye élére, a magát török-svábnak nevező Cem Özdemir személyében először került egy német parlamenti párt elnöki posztjára „migrációs hátterű” személy.
A médiában
A berlini politikai korrektség a fenti idézőjeles kitétellel jelöli a bevándorló családból származókat. Németországban a 82 milliós lakosságnak jó 9 százaléka esik ebbe a kategóriába. Közöttük a legnépesebb a törökök csoportja. A 60-as évek elején becsalogatott első vendégmunkás-nemzedék leszármazottai és azok utódai ma már – 2,7 millió fővel – a népesség 3,3 százalékát alkotják. Beilleszkedésük, a többségi társadalomhoz fűződő viszonyuk az egyik legnagyobb belpolitikai próbatétel a mindenkori kormányok (szövetségi és tartományiak) számára.
Arra, hogy az integráció sok esetben sikeres, számos példa akad. Elég csak bekapcsolni a német tv-adókat, mert az ARD vagy a ZDF közszolgálati csatornákon szinte nem akad olyan műsor, amelynek stáblistáján (vagy akár a képernyőn, élőben) ne jelennének meg külföldiek.
Cherno Jobatey egy gambiai hajószakács fiaként Berlinben született – ma a ZDF egyik legkedveltebb moderátora, a reggeli tájékoztató műsor (Morgenmagazin) egyik állandó vezetője. A török Hülya Özkan szintén a ZDF-nél a délutánonként jelentkező Heute in Europa műsort vezeti. Az ARD népszerű tudományos programjait moderáló Ranga Yogeshwar egy indiai mérnök fiaként született Luxembourgban, és kísérleti fizikusként dolgozott Genfben és Jülichben, mielőtt „elcsábította” a televíziózás. Dunja Hayali Irakból érkezett, német iskolákat végzett, és tavaly óta a ZDF esti híradóműsorának egyik vezetője. A szíriai Tarik al-Kabbani meteorológus szintén a mainzi közszolgálati adónál dolgozik, ő a Heute híradó egyik időjárás-felelőse. És hogy a sport se maradjon ki: mára a ZDF első számú futball-kommentátorává nőtte ki magát a magyarszármazású, de Brazíliában született Béla Réthy, aki a legtöbb meccset közvetítette az idei svájci-osztrák labdarúgó Eb-n.
Özdemir a média helyett a politikát választotta hivatásául, és ebben a szférában szintén szép számmal akadnak „migrációs hátterű” szereplők a német porondon. A Zöldek hesseni szervezetének elnöke például a jemeni apától német földön született Tarek al-Wazir. Frankfurtban pedig a helyi önkormányzat a Zöldek színeiben politizáló, Iránban született Nargess Eskandarit nevezte ki tavasszal integráció-ügyi biztossá.
Drága az óvoda
Akár a politikát, akár a médiát tekintjük, egy valami közös bennük: ezekben a szakmákban csak az boldogulhat, aki tökéletesen beszéli a többségi társadalom (a befogadó ország) nyelvét. A nyelvtudás persze más területeken és foglalkozási ágakban is fontos, a fentiekben azonban „sine qua non”: nélküle már az első szűrőn kiesik a szépreményű pályázó. Erre világított rá a kancellári hivatalban nemrég rendezett integrációs csúcsértekezlet kapcsán a német kormány migrációügyi megbízottja.
Maria Böhmer (CDU) egy országos lapban közölt írásában leszögezte: a beilleszkedés kulcsa a tanulás, a német nyelv megfelelő szintű elsajátítása. Ez pedig már az óvodában kezdődik – abban a nevelőintézményben, amely az első válaszutat képezi az integráció felé vezető ösvényen. Azok a „migrációs hátterű” gyerekek, akik nem járnak óvodába, jókora hátránnyal kezdik az általános iskolát, hiszen német tudásuk többnyire igen gyatra. A hátrányt sokszor az iskolai évek alatt sem tudják ledolgozni, így továbbtanulási lehetőségként csak a – többnyire gyenge színvonalú – polgári iskola (Hauptschule) marad számukra, míg jobban beszélő társaik reáliskolában vagy gimnáziumban folytathatják a tanulást.
Mivel számos bevándorló családban anyagi akadálya (is) van a gyerekek óvodába járásának, a német kormány elhatározta: országosan ingyenessé teszi az óvodai ellátást. Ez lényegesen javíthatja a migrációs hátterű gyermekek nyelvi képzettségét a beiskolázáskor, kiküszöbölve lemaradásukat német kortársaikhoz képest. Ezáltal pedig ugrásszerűen javulni fognak továbbtanulási lehetőségeik, továbbá a siker nagyobb esélyével vághatnak neki az állampolgársági vizsgának is.
Az idén bevezetett új teszt meglehetősen átfogó jogi, történelmi és nyelvi ismereteket követel meg a külföldiektől, amit éles kritikával illettek a különböző külföldi érdekképviseleti szervezetek. Ha azonban a migráns családok gyermekei komolyan élnek a kormány által kínált lehetőségekkel (Böhmer szerint erre utal, hogy a német nyelvtanfolyamokon a beiratkozott külföldi hallgatók 90 százaléka sikerrel teszi le a záróvizsgát), akkor a bírálat okafogyottá válik.
Jó úton
A migránsok társadalmi beilleszkedése német földön – a november eleji integrációs fórumon megvont mérleg szerint – jó úton halad. Az integrációt fékező, sőt aláaknázó erők azonban szintén jelen vannak. Egyfelől az iszlamista, vallási körökben, amelyek eleve gyanakvással szemlélik a „romlott” többségi társadalmat (egyes mecsetekben kifejezett uszítás folyik a német és általában a nyugati civilizáció ellen), amelynek hatóságai azzal is kivívják a fundamentalisták haragját, hogy gátat akarnak vetni a török és arab családokban bevett gyermekházasságoknak.
A másik oldalon a német szélsőjobb, illetve neonáci csoportok sem tétlenkednek. Frankfurtban például Eskandari kinevezése és első nyilatkozatai után az iráni születésű politikusnő számtalan (anonim) gyalázkodó e-mailt és telefonhívást kapott. Közös mottójuk ez volt: a csinos 43 éves hölgyet „falhoz kell állítani”, „meg kellene kövezni”, „küldjétek vissza a mullahokhoz!” és hasonlók. Egy neonáci honlap közzétette Eskandari fényképét és lakcímét, megjegyezve, hogy férje „a zsidó Kurt Grünberg”. Mindez Frankfurtban történt, amelynek lakossága 40 százalékban migránsokból áll.
