Megtalálták Salamon király bányáit
Forrás: Múlt-kor
Egy Jordániában talált régészeti helyszín leleteinek radiokarbonos analízise szerint lehetséges, hogy ott már Salamon király korában is munkálatok folytak. A bejelentést a kor szakértői szinte azonnal megtámadták, mert szerintük már maga a feltételezés is abszurd.
A Kaliforniai Egyetem régésze, Thomas E. Levy a Proceedings of the National Academy of Sciences szakfolyóiratban tette közzé a rézolvasztó leletein végzett tesztek eredményeit, és szerinte a kutatásuk újabb vitákhoz vezethet majd. A kérdés igencsak érzékeny témát érint, hiszen az elmúlt évtizedekben a kutatók egy része Salamon létét is megkérdőjelezte, mondván a bibliai történetet semmilyen régészeti bizonyíték nem támasztja alá, és szerintük a korban Izrael illetve Edóm területén nem volt olyan társadalmi rendszer, amely képes lett volna az i.e. 10. században hatalmas erődök, emlékművek, és más közmunkák, így akár bányák létesítésére is.
A mostani vitatott terület a 240 hektáros Khirbat en-Nahas (arabul: rézforrás), amely a Holt-tengertől 50 kilométerre délre található, és az a Közel-Kelet legnagyobb hasonló bányája. A területen közel 100 épület, és egy kisebb erőd is található. Mivel a rézolvasztáshoz fát használtak, ennek maradványait könnyen felhasználhatták az egykori tevékenységek datálására. Levy már két évvel ezelőtt beszámolt arról, hogy ott az i.e. 10. században is munkálatok folytak, mire a Tel Aviv-i Egyetem régésze, Israel Finkelstein azzal érvelt, hogy sem ott, sem máshol nincs nyoma életnek az i.e. 8. század előtt. Levy és csoportja ezért közel 6 méternyi salakot tárt fel a műhelyek környékén, mindezt gondosan dokumentálva. Az ott talált faszénmaradványokat aztán az Oxfordi Egyetem kutatói elemezték és datálták.
A legalsó maradványok szerint a terület első hasznosítási időszaka 40 évig tartott, i.e. 940 körül, és annak során 3 méternyi salak keletkezett. 910 körül a helyszínt kiürítették, majd a 9. században újra használatba vették. A salakban talált, Sesonk fáraó korából származó amulett számos kérdést felvet: a Salamon után a terület nagy részét meghódító uralkodó megjelenése talán magyarázatot adhat a bánya bezárására is.
A kritikusok szerint Levy túlértékeli a radiokarbonos elemzés során kapott adatokat, és nincs semmilyen bizonyíték arra, hogy a korban bárki is élt volna a bánya környékén. Ez szerintük azt is jelenti, hogy a területet alkalmanként nomádok használhatták, és szó sincs bármilyen városról vagy királyságról, még kevésbé egy birodalomról, így „éretlen dolog Salamon király bányáiról beszélni”. Finkelstein szerint a bibliai Salamon király előrángatása nagyjából két évtizednyi régészeti kutatással száll szembe, ezen felül pedig a Bibliában tárgyalt események nem kezelhetők tényekként, hiszen az a Szent könyv írásának korának teológiai és erkölcsi nézeteit tükrözi. Finkelstein és munkatársai azzal érvelnek, hogy a korban Jeruzsálem területe szinte teljesen lakatlan volt, és semmiképp sem lehetett egy birodalom középpontja. A valódi államiság csak az i.e. 8. században jelent meg a térségben.
A Biblia szerint Salamon Dávid fiaként ült Izrael trónjára, és az Eufrátesztől az Akabai öbölig terjedő birodalom felett uralkodott. Az ő korában épülhetett az első Templom Jeruzsálemben. A legendás bányákat több könyv, képregény és film is bemutatta, bár a szakértők szerint a mitikus gyémántbányákat a hagyomány szerint mindenki Afrikában kereste.
