Látnok, de politikusnak alkalmatlan
Urkuti György / Forrás: Világgazdaság
Recesszió lesz, esetleg sokáig is tart, de talán elkerülheti a világ a teljes öszszeomlást – véli a közgazdasági Nobel-díjjal frissen kitüntetett Paul Krugman.
A Princeton Egyetem 55 éves professzora, a New York Times rendszeres kommentátora személyében az idén a Bush-kormányzat egyik legkeményebb kritikusa kapta a világ legrangosabb közgazdasági elismerését. Krugmant sokan balos nézetei miatt támadták korábban
„Rettenetes. De ma kicsit kevésbé vagyok megrettenve, mint pénteken voltam” – nyilatkozta a Reuters szerint a közgazdászberkekben neokeynesiánusként elkönyvelt Krugman a mostani globális pénzügyi válságról. Az újságírók ugyanis természetesen azonnal azzal a kérdéssel rohamozták meg a Svéd Királyi Tudományos Akadémia által 1969 óta évente odaítélt díj idei kitüntetettjét, hogy mit szól az elmúlt hetek piaci turbulenciájához. Pedig az akadémia a hivatalos indoklás szerint „a külkereskedelmi minták és a gazdasági tevékenység térbeli eloszlása” terén végzett elemzéseiért adta Krugmannek a díjat.
A frissen díjazott közgazdász néhány nappal korábban még úgy nyilatkozott a Bloombergnek, hogy nagyon komoly párhuzamok vannak a mostani krízis és az 1929–33-as nagy gazdasági világválság között. „Olyan pénzügyi rendszert fejlesztettünk ki, amely kikerült az ellenőrzésünk alól” – magyarázta. Most pedig azt jósolta, hogy akárki is nyeri meg a novemberi amerikai elnökválasztást, irányítása alatt az USA minden bizonnyal elmozdul a protekcionizmus irányába. Igaz, nem túlságosan nagy mértékben. „Leáll vagy legalábbis lelassul az új kereskedelmi megállapodások megkötése, de lehetetlen a meglévő megállapodások visszafordítása” – hangoztatta újságírók előtt, hozzátéve, hogy nem tartja elképzelhetőnek a teljes körű protekcionizmust.
Krugman idei jelölése egyébként azért is rendkívül találó, mert ő azon kevesek közé tartozik, akik bizonyíthatóan előre látták, ami az elmúlt hónapokban történt. Már 2003-ban megjelent (bestsellerré vált) könyvében a mellett érvelt, hogy a Bush-kormányzat által felhalmozott, többek között az adócsökkentéseknek, a kiadásnövelésnek és az iraki háborúnak tulajdonítható hatalmas deficitek hosszú távon fenntarthatatlanok és súlyos válsághoz vezetnek. Ez év márciusában pedig, amikor sokak számára úgy tűnt, hogy az Egyesült Államok talán már túljutott a tavaly augusztusban kirobbant jelzáloghitel-válság legnehezebb időszakán, Krugman azt jósolta, hogy a lakásárak átlagosan 25 százalékkal zuhannak majd, de olyan városokban, mint Miami vagy Los Angeles, akár 50 százalékkal is.
A svéd akadémia azonban nem ilyen látnoki teljesítményekért adja a 10 millió koronás (264 millió forintos) pénzjutalommal járó közgazdasági Nobel-díjakat. A döntést bejelentő sajtóközleményben olyan indoklás olvasható, hogy Krugman integrálta a gazdaságföldrajz és a nemzetközi kereskedelem korábban különálló kutatási területeit. „Megközelítése azon a feltételezésen alapul, hogy sok árut és szolgáltatást olcsóbban lehet előállítani nagy tételben, ezt általában skálahozadéknak nevezik. Csakhogy a fogyasztók az áruk széles kínálatát igénylik. Ennek eredményeként a helyi piacra kis tételben történő termelés helyét egyre inkább a világpiacra történő tömegtermelés veszi át, amelyben hasonló termékeket gyártó cégek versenyeznek egymással” – foglalta össze az elmélet néhány sarokpontját a svéd akadémia.
A kereskedelem hagyományos elmélete szerint az országok eltérő adottságai határozzák meg, melyikük exportál agrártermékeket- és melyikük iparit. Krugman új elmélete arra ad magyarázatot, hogy a világkereskedelmet miért azok az államok uralják, amelyeknek nem csupán a körülményeik hasonlók, de hasonlók a külkereskedelmi termékeik is – mint például Svédország esetében, amely egyszerre exportál és importál is autókat. Az ilyenfajta kereskedelem lehetővé teszi a nagyfokú specializációt és a magas szériaszámokat, ez alacsonyabb árakat és a termékek nagyobb diverzifikációját eredményezi – fejtette ki Krugman.
A skálahozadék az egyre alacsonyabb szállítási költségekkel együtt azt is megmagyarázza az új Nobel-díjas szerint, hogy miért él a világ népességének egyre nagyobb része nagyvárosokban, és miért csoportosulnak az azonos ágazathoz tartozó gazdasági tevékenységek azonos helyre (vagyis miért jönnek létre klaszterek). Az elmélet arra is rávilágít, hogy mindezen folyamatok eredménye a polarizálódás: csúcstechnológiát alkalmazó urbanizált központok és kevésbé fejlett perifériák jönnek létre.
Krugman egy New York-i zsidó család gyermekeként Long Islanden nőtt fel, s eredetileg történésznek akart tanulni. PhD-fokozatát 24 évesen szerezte a világhírű Massachusetts Institute of Technologyn. Tanított a Yale, a Stanford és a Berkeley Egyetemen, 2000 óta a Princeton professzora. Ugyanebben az évben kezdte írni hetente kétszer megjelenő kommentárjait a New York Timesba, amelyekben élesen támadta Bush elnök, majd legutóbb Barack Obama gazdaságpolitikai nézeteit. Határozottan cáfolta viszont, hogy egy esetleges Hillary Clinton-féle kormányban magas pozícióra számíthatott volna – mint sokszor elmondta, temperamentuma nem alkalmas politikai szerepvállalásra.
