Ijesztően sikeres kísérlet
A hullám – könyv és film a diktatúra fortélyairól
Czene Gábor / Forrás: Népszabadság
Képesek vagyunk-e védekezni a manipuláció ellen, észrevesszük-e, ha egy tekintélyelvű vezető játszadozni kezd az érzelmeinkkel? A hullám című könyv és film megtörtént eseten alapul. A főszereplők középiskolások, de az idősebb generációk éppen úgy veszélyben lehetnek.
Az alaphelyzet: egy amerikai középiskola jómódú, szabadjára engedett diákjai éppen a nácikról és a haláltáborokról tanulnak. Pontosan azt kérdezgetik, amit mindenki más világszerte. Hogyan történhetett meg? Miért engedték a németek, hogy egy szélsőséges párt átvegye a hatalmat, és előbb honfitársaik millióit, majd világszerte emberek tízmilliót pusztítsa el?
A tanár nem tud épkézláb magyarázattal szolgálni. Hazamegy, tépelődik és elhatározza, hogy a történelem szemléltetésére létrehoz egy mozgalmat. „Csak hogy a gyerekek ízelítőt kaphassanak abból, milyen volt az élet, és hogyan is zajlottak az események a náci Németországban”. A pedagógiai kísérlet ijesztően jól sikerül. A diákok nagy többsége gyorsan elfogadja a poroszos fegyelmet, könnyen – sőt: örömmel – aláveti magát a karizmatikus vezető szerepét betöltő tanár akaratának. A mozgalom az egész iskolában elterjed, az ellenkezőket kiközösítik. Még mielőtt végképp elszabadulnának az indulatok, a tanár véget vet a rémálomnak. Nagygyűlést hív össze, és Hitler arcképét kivetítve ábrándítja ki híveit: „mindnyájatokból remek náci válhatott volna”.
Todd Strasser A hullám című regénye (a tanár ezt választotta a mozgalom jelképéül) valóságos, még a hatvanas években történt eseten alapul. Pár évtizedes késéssel, de az Athenaeum Kiadó jóvoltából a könyv magyarul is olvasható, a mozik pedig ugyanezzel a címmel mostanában kezdték vetíteni Dennis Gansel tavalyi filmjét, amely – egy korábbi amerikai változat után – német környezetben dolgozza fel a témát.
A könyv és a film művészi elemzését engedjük át a kritikusoknak. Az Uránia mozi kávézójában rendezett fórum sem az alkotások esztétikai értékeiről szólt, hanem arról, hogy a múltat nem lehet egyszerű mozdulattal kipipálni: ha nem vigyázunk, akkor „bármi, bármikor újra megtörténhet”. Ezt Morvai Edit (Goethe Intézet) mondta, és nem nagyon akadt, aki vitatkozott volna vele. A körülmények ma is kitermelik ezeket a figurákat – állapította meg Tracikievicz Zsófia szerkesztő. Láng András, a könyv fordítója kísérteties hasonlóságot vélt felfedezni a regényben leírt amerikai kísérlet és a Magyar Gárda megalakulása között. Még csak politikai vagy ideológiai töltetre sincs szükség, tökéletesen elegendő, ha a formálódó mozgalom az összetartozás, a közösség élményét kínálja. A kezdeti szakaszban az antidemokratikus szerveződések is pozitív eredményeket produkálnak – hangsúlyozta a fordító. Jelen esetben: a diákok fegyelmezettebbé válnak, jobban tanulnak, az addig kirekesztett osztálytársak is megtalálják a helyüket, a sportban erősödik a csapatszellem. Csak aztán óhatatlanul kialakul az elitizmus, a mozgalom tagjai egyre inkább felsőbbrendűnek érzik magukat, és ellenséget látnak azokban, akik nem hajlandók csatlakozni hozzájuk.
A könyv és a film receptet kínál arra, hogyan kell diktatúrát építeni, de ahhoz is, hogyan lehet időben felismerni a veszélyt és mit lehet tenni ellene. A hullám provokálja a kérdést: hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?! Baltay Levente (Társaság a Szabadságjogokért) elmondta, hogy már sokat gondolkodott ezen, és – bár régen kinőtt a gimnazista korból – még mindig kétségek gyötrik. Ez egyáltalán nem baj – nyugtatta meg Sárossy Bogáta, a Goethe Intézettől meghívott másik vendég. A fontos az, hogy senki ne elégedjen meg azzal a reflexből jött válasszal, hogy „engem nem lehet manipulálni”.
